A blog eddigi bejegyzéseiben hanyagoltuk a színházi előadásokat. Ez nem véletlen: a képzőművészetben az alkotó felelőssége egyértelmű, így ott azon se kell gondolkozni, kit zavarjunk le a felháborító produktumért a szénbányába. A színház egy kicsit bonyolultabb, mert egy darabnál a szerző, a rendező és a színészek felelőssége megoszlik a végeredmény minőségében. Vagyis lehet akár jó darabot is elcseszett módon rendezni és előadni és fordítva.

A Katona József Színházban játszott Golden Dragon című opusznál szerencsére egyszerű a helyzet: a kortárs német drámaíró, Roland Schimmelpfennig eleve ordenáré darabját a semleges rendezői akarat és az egyébként jó színészek sem térítették el az eredeti irányvonaltól. Ami egyébként a kortárs daraboknál általában eléggé kiszámítható módon és fájdalmasan ugyanaz: magányos, elidegenedett emberek a legalantasabb ösztöneiktől vezérelve ronda, gusztustalan dolgokat csinálnak, amit a kortárs szerző annyira kisarkítva és eltúlozva tol az arcunkba, hogy azt már végképp nem lehet komolyan venni.

A Golden Dragonban például a tücsök és a hangya klasszik meséjét a szerző a következő módon tette egy kicsit "aktuálisabbá": amikor a tücsök a végigmulatott nyár után bekopogtat a hangyához élelemért, akkor a hangya eladja a tücsköt kurvának, akit aztán a többi hangya halálra basz (természetesen ilyen stílusban). A darabban továbbá olyan jeleneteket látunk, mint amikor például a nagypapa a fiatal kisunokája friss húsát látva  felizgul, lemegy kurvázni, de nem áll fel a farka, ezért jól összeveri a kurvát.

Nem az a baj ezekkel, hogy megbotránkoztató lenne vagy hogy nem a szépre tanítana, mert hát ugye maga az élet sem arra tanít. A probléma inkább az, hogy ilyen hírekből legalább napi kettőt-hármat olvashatunk a Blikkben vagy a Velveten. Ezek után egyszerűen szánalmas, amikor a sikert hajszoló drámaíró a valós bulváreseményekkel próbál versenyre kelni és valami még sokkolóbbat mondani. Ennek csak mesterkélt giccs, unalom, ásítozás lehet a vége.  

Ezért Roland Schimmelpfennignek inkább azt javasolnánk, hogy jelentkezzen bulvárújságírónak a német Bild Zeitunghoz, a magunk részéről pedig egyre inkább úgy látjuk, hogy a budapesti színházi szcénát talán már tényleg csak Dörner Gyuri bácsi és a Hátország színpad mentheti meg a totális unalomtól...