Mivel mostanában nagyon alacsony az oldal nézettsége, durvítunk, és a mai posztba egy kicsit több szexet és erőszakot teszünk. Ehhez remek apropót szolgáltat Geri nevű olvasónk által küldött kép, amely az alábbi kísérőszöveggel érkezett:
"Szeva szénbányász! A hétvégén voltunk Frida Kahlo kiállításon Bécsben, onnan küldöm neked ezt a képet: a művésznő rajza a saját férjéről. Rendes bányászcsaládban jól elverik az asszonyt ilyen szemtelenségért :DDDD"
Az alkotó Frida Kahlo egyébként a leghíresebb mexikói festőnő, az előző század első felében élt és leginkább a - különben teljesen szerethető - szürrealista stílusban alkotott, színes képek, érdekes asszociációk, stb. Nála jó 20 évvel idősebb férje a szintén festő Diego Rivera volt, akiről valószínűleg tényleg készülhetett előnyösebb ábrázolás is életében. Tény emellett az is, hogy Kahlo magáról például tudott ilyet is festeni (bár persze ez nem is rajz, hanem már a kész festmény):
Mondjuk az is igaz, hogy Diego Rivera nem volt épp az a kimondott mintaférj: ott csalta szegény Fridát, ahol csak tudta. Ehhez képest a fenti, vizuális büntetés még enyhének is tekinthető: egy igazi, forróvérű spanyol-indián félvér menyecske a vén kecske szemét is kikaparta volna (Frida Kahlo viszont félig német volt). És lássuk meg ebben is a pozitívumot: Picasso például úgy festett teljesen felismerhetetlen kockákat a nőmodelljeiből, hogy szerencsétlenek az égvilágon semmit sem ártottak neki, Kahlonak ezzel szemben a megcsaláson kívül is nyilván ezer-egy oka lehetett leverni a mérgét a férjén. Igaz, a bosszúrajznál nem állt meg: a mexikói szappanoperás iskolát követve Frida is felszarvazta az urát, többek között még az akkoriban Mexikóban bujkáló Lev Trockíjjal is, ami azért valljuk meg, egy kicsit durva (nem vicc, tényleg megtörtént). Főleg, hogy e perverzió mögött a hajtómotívum vélhetően az lehetett, hogy maga Frida Kahlo is vonalas kommunista volt (utolsó képe például épp egy Sztálin-portré volt).
Ehhez képest a sors iróniája, hogy a mexikói jegybank éppen őt tette fel legutóbb az 500 pesós bankjegyre, a pénzre, a kapitalizmus eme szimbólumára. Ha más nem, hát ez mindenképp siker: hány festő kap még egy ekkora esélyt az élettől a széles néptömegek szeretetére?!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.