B. Orsi nevű kedves olvasónk küldött egy linket, ami valóságos aranybánya, tele szénbánya-gyanús alkotók munkáival (na jó, van egy-két normális is). Az erős mezőnyből is kiemelkedik Raphaël Boccanfuso „Land art IV.” című munkája, ami valószínűleg egy kiadósabb eső után készülhetett valami építkezésen. A cím elgondolkodtató, mármint abban az értelemben, hogy a „sárkupac” találóbb lett volna, noha nyilván kevésbé mutat jól valami fancy katalógusban.
A svájci-francia alkotó az előző két posztban bemutatott művészekhez képest kispályásabb szélhámos lehet, legalábbis a wikipédián még nem szerepel. Ezért koncentráljunk inkább a műtárgyra, pontosabban arra a művészeti irányzatra, amit képvisel, ami nem más mint a land art. Ennek a lényege nagyjából, hogy – a természet formavilágára blabla stb. való hivatkozással – egyszerű földmunkákat adnak el a népnek műalkotás gyanánt. Behordani 50 köbméter földet egy képtárba, ösvényt taposni egy mezőbe és aztán lefényképezni – ezt egy bizonyos szubkultúra képes művészetnek tartani. Egyesek egyenesen odáig mennek, hogy még a szibériai folyók folyásirányának megfordítására irányuló szovjet erőfeszítéseket is egy „óriási happeningnek”, egy „hatalmas land-art műnek” értelmezzék.
Csak remélni tudjuk, hogy az ilyen művészek elegendő teret kapnak a kibontakozásra az idei pécsi kulturális főváros projekt környékén is: egészen pontosan a baranyai megyei autópálya-építkezéseken!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.