Mai műtárgyunkról bátran állíthatjuk, hogy a nagystílű pofátlanság egyik csúcsa. A műalkotás szintén a frankfurti Modern Művészetek Múzeumában található, méghozzá az állandó gyűjtemény egyik legmegbecsültebb darabjaként. A kiállítótermet is eleve hozzá tervezték. A szoborcsoport több elemből áll és sokadik ránézésre is nehéz eldönteni, mit ábrázolhat, dehogy egy lepusztult, kutyaszaros járdaszakaszhoz lehet valami köze, arra talán sokan tippelnének. (UPDATE! Köszönjük finomanarancs kommentelőnk címadási ötletét: "A seggemből kilógó, utolsó, nagy darab szar a korábbi erőlködés szánamlas eredménye felett" :DDDD) De nem: az alkotó szándéka szerint valójában villámlást ábrázol, szarvasra vetődő fénnyel (nem poén, tényleg ez a címe, eredeti nyelven: Blitzschlag mit Lichtschein auf Hirsch).

Azt a múzeum művészettörténészei is érezhették, hogy azért ez így önmagában egy kicsit gáz lenne, így – a többi kiállított tárggyal ellentétben – össze is állítottak egy füzetecskét, amiben öt oldalon keresztül magyarázzák e remekmű zsenialitását. Ezzel azonban leginkább csak azok alá adják a lovat, akik szerint a modern művészet a művészvilág, kritikusok és a gazdag emberek összeesküvése az egyszerű polgárok frusztrálására.

A füzetben ugyanis külön részt szentelnek a szoborcsoport minden egyes elemének: a villámnak, a szarvasnak, a szarvas körüli ősállatoknak, stb. Ebből például kiderül, hogy a villám nem más, mint a plafonról lelógatott bazinagy barnás-zöldes fémdarab a terem végében. Ezenkívül szó van még arról, hogy a villám itt megjelenített formájában milyen művészeti utalásokat tartalmaz más objektumokra (pl. a lávára, egy kontinensre vagy egy Giacometti-szoborra), csak épp arra nem térnek ki, hogy bazmeg, egy villám kurvára még csak távolról sem hasonlít erre az ocsmányságra! A szarvashoz (szarvas = a szürke fémlábakra támasztott használt vasalódeszka) fűzött magyarázat is csupán a szarvasnak a képzőművészetben betöltött szerepérő értekezik, illetve idézi az alkotó mester szavait: „Az ott egy szarvas, és a szarvas bizony nem ember.” Köszönjük.

A szoborcsoport elkövetője egyébként a 80-as évek végén elhalálozott Joseph Beuys, akit néhányan a XX. századi nyugat-német képzőművészet egyik legnagyobb alakjának tartanak. Mások meg sarlatánnak. A maga idejében nagy nyilvánosságnak örvendő és befutott művész volt, és egyébként tudott viszonylag normális szobrokat is készíteni. Hogy ezt enyhítő körülményként figyelembe lehet-e venni, mielőtt képzeletünkben a szénbányába zavarnánk dolgozni, annak eldöntését már az olvasóra bízzuk.