A Nagy Szénbányász Díj

Blogunkban a kortárs művészet "remekeit" kívánjuk a nagyközönség számára közelebb hozni műértő kritikáinkon keresztül. Kritikai szemléletünk alapvetően a kispolgári földhözragadtságból valamint a proletár materializmusból táplálkozik, ars poeticánkat leginkább a klasszikus "bazmeg, ilyet én is tudok!" jelmondat fejezi ki. Ha a kedves olvasó érezte már magát átverve egy műalkotás szemlélődése közben, és legszívesebben inkább szénbányába küldte volna dolgozni az alkotót, hogy megtanulja, mi az a kemény munka, akkor írja meg nekünk a szenbanyaszKUKACgmail.com-ra.

2011.01.01. 22:28 Carbonaro

Uszadékfa és állatkínzás Tajvanról

A mai bejegyzés a pesti Ludwig Múzeumban látható Taiwan Calling vendégkiállításról szól. Be kell valljam, eredeti tervem az volt, hogy majd ilyen jó kis furcsa-sárga-emberkézős, vissza-a-rizsföldekre küldős fikázást írok, de az az igazság, hogy a kiállítás elég jó. Jónéhány eredeti és/vagy jópofa alkotás van, a bénábbakat pedig legalább az egzotikum érdekessé teszi: például azt a különben teljesen értelmetlen videót, amiben a szereplők szavakat sorolnak a szép, melódikus kínai nyelven. Ilyen borús, hideg, téli időben pedig kifejezetten szívmelengető érzés szubtrópusi tájakon és pálmafák közt készült képeket nézegetni.

Na persze a méltatás azért nem a mi kenyerünk, így koncentráljunk inkább a Taiwan Calling gyengébb láncszemeire. Például Tsai Charwei installációjára, ami a szokásos kortárs művészi pofátlanságot még egy kis állatkínzással is megfejeli. A több darabból álló (Uszadékfa 2010, Hal-projekt 2008) műalkotás-együttes részei: padlóra kiszórt, egybefüggő homok, néhány uszadékfa, amihez hasonlót bárki szedhet az alsó rakparton, illetve egy projektor, ami egy pár perces jelenetet vetít a homokra. A jelenetben partra vetnek egy halat, ami fickándozik még egy kicsit, majd amikor már csak csendesebben fuldokol, akkor egy kéz fekete írásjeleket pingál a hasára, amíg az be nem tellik (video itt).

A művésznőnek egyébként éppen ez a specialitása: írásjeleket, szövegeket pingálni a legkülönfélébb dolgokra, például fára, gombára, egy darab tofura (figyeljük meg az étellel való játékot, mint visszatérő motívumot!), csontokra, húsdarabokra, stb. Mindennek az értelmét nehéz kibogarászni, annyi biztos, hogy valami buddhista szósz is van az egészen, aki akarja, itt próbálhatja befogadni Charwei kisasszony gondolatait. Én kb. a felénél feladtam.

Féltem, ha a végére érek, akkor elhatározásommal ellentétben mégiscsak elkezdek rizsföldezni...

Szólj hozzá!

Címkék: ludwig múzeum taiwan calling tsai charwei


A bejegyzés trackback címe:

https://szenbanyasz.blog.hu/api/trackback/id/tr332553180

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása