Elkezdték játszani a mozikban a Van valami irritáló és unalmas 2-t, vagyis Reisz Gábor új alkotását, a Rossz verseket. Mivel már a 4 évvel ezelőtti első episode-nál (a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlanról beszélek, ha valakinek még nem esett volna le) is tömegével verték át az embereket, ezért most kötelességünk szólni előre: ne szopjátok be még egyszer ugyanazt a cumit és ne nézzétek meg ezt a szart is!

Mielőtt a részletekbe is belemennénk, egy kis ismeretelméleti fejtegetéssel nyitnék. Aki olvasta a Rózsa nevét Umberto Ecotól, tudja, hogy nem kell egy könyvet feltétlenül elolvasnunk ahhoz, hogy megtudjuk, nagyjából mi van benne: ha az ember más szerzőknél elolvassa, ők miket mondanak róla, továbbá felkészül az íróból, a kontextusból, etc. és még egy kis esze is van, akkor a könyv tartalmával akkor is tisztába kerülhet, ha annak az utolsó példánya valójában már több száz éve elveszett. Szóval légyszi senki ne jöjjön itt azzal, hogy úgy osztom az észt, hogy nem láttam a filmet: igen, tényleg nem láttam, de a VAN 1-et láttam (a kritika róla itt), az új rész trailerét is, továbbá elolvastam, mit írtak róla azok a kritikusok, akik a négy évvel ezelőttinél is felültették a pórnépet. 

Bizonyíték1:  minden, a filmről szóló recenzióban kifejtik, hogy a sztori gyakorlatilag teljesen ugyanaz mint a VAN 1-ben: egy félkegyelmű, jellegtelen balfaszt kirúg a barátnője, amitől csak még szerencsétlenebb és unalmasabb lesz. Az egyetlen különbség, hogy most a balfaszt maga a rendező játsza el, nem pedig egy samesza. Sokat elmond az egészről, hogy a kritikuslobbi (rájuk mindjárt visszatérünk) már eleve azt bizonygatja az írásaiban hosszú sorokon keresztül, hogy a Rossz versek mégis miért nem pont ugyanaz, mint a VAN, annak ellenére, hogy a sztori ugyanaz, a szereplők és azok karakterei ugyanazok és a rendező is ugyanaz. Pedig hát, ahogy mondják: ami hápog és úgy néz ki, mint egy kacsa, az bizony kacsa.

Bizonyíték2: nézzétek már meg a trailert, tök ugyanaz: rakás szerencsétlenség, már gyerekkorától ellenszenves főszereplő, a szülei megpróbálnak valami ambíciót verni bele, szakítás, nyomasztó hangulat, és nulla, de abszolút nulla poén - annak ellenére, hogy vígjátéknak hirdetik ezt az ócskaságot.

Kijelenthetjük tehát: Rossz versek = VAN 2 vagy még inkább VAN remake. Gyakorlatilag bemásolhatnám ide a 4 évvel ezelőtti kritikámat (nemlétező forgatókönyv, érdektelen, de leginkább nemlétező cselekmény, ellenszenves karakter, rosszul megírt párbeszédek és mondanivalónak kizárólag a merő önzés és egocentrizmus), de akkor csak ugyanazt csinálnám, mint a VAN-maffia. Vizsgáljunk meg inkább két új kérdést: miért nyomatják ezt a szart annyira a kritikusok és tényleg a 30-as generációról szól-e, ahogy azt a nyomatók állítják.

Nos, ami a rendszerváltás körül született generációt illeti: nem, azok bizony marhára nem ilyenek. Túlnyomó többségük dolgozik, eltartja magát, felelősséget vállal, esetleg családot is és ha nem is váltja meg a világot, de legalább érdekli ez-az, saját magán kívül, 30 éves korára túllépett azon, hogy gáznak tartsa a szüleit és van mondjuk egy kedvenc sorozata, stb. De akkor miért mondják azt a "rajongók", hogy ez róluk szól? Ez át is vezet a következő témánkra.

Ahhoz, hogy megértsük, miért áradoznak a filmkritikusok erről a csődtömegről, gondoljuk végig, hogy milyen arcok mennek el egy újság kultrovatához dolgozni. Nyilván bölcsészek. Csakhogy a közhiedelemmel ellentétben a bölcsészek nagy része egyáltalán nem balfasz. Akit igazán érdekel a dolog, az szép és egyáltalán nem olyan rosszul fizető akadémiai karriert is befuthat, akit pedig nem érdekel, de nem teljesen satu és van munkaetikája, azt pedig széptől a tisztes megélhetésig és a kemény küzdésig tartó skálán bárhol megtalálhatjuk. De a kultrovatoknál pont nem: ide azok kerültek, akiket annyira nem érdekelt a bölcsész szakuk, hogy hivatásként is ezzel foglalkozzanak, de annál piszkosabb volt nekik a munka, hogy elmenjenek tisztes polgári vagy akár melós állásba. Na, dereng már? Igen, akik olyanok, mint a VAN 1 és 2 főszereplői. 

Nekik nyilván tetszik a film, mert magukat látják benne piedesztálra emelve (hiszen ők nem akarnak magyar paradicsomot venni meg migránsozni, mint az őket eltartó szüleik!), így 4 éve is teleírták az újságokat azzal, hogy mennyire szuper ez a film, hogy aztán az egyszeri munkásember csak pislogjon a moziban, hogy mi ez a fos. Azért érezhetik, hogy ez most már másodszorra nem lesz elég: a 444-en Szily (a semmirekellő, felelőtlen anything goes újságírótípus állatorvosi lova) már azzal a csellel jön, hogy neki a VAN 1 igazándiból nem is tetszett, nade a 2, ez most mennyivel sokkal jobb...

De ti ne szopjátok be. Annyi jó film van most a mozikban: a Ruben Brandt, a Silvio és a többiek, de talán még azzal is jobban jártok, ha kiveszitek a videótékából a Pókember 5-öt. Ha viszont megint hagyjátok magatokat átverni, akkor lesz ebből a borzalomból még harmadik is!