Persze lehet már előre is Pécsen kuncogni, de azért lássuk be, külföldön is szoktak hülyeséget csinálni. Első műtárgyunk jelenleg a frankfurti Modern Művészetek Múzeumában látható, elkövetője pedig az amerikai Jonathan Borofsky. Az alkotás elsőre egy nagycsoportosokkal végeztetett óvodai kézügyesség-gyakorlat végeredményének tűnik: vékony drótból kihajtogatott, nagyjából 30 cm magasságú számok, egymás után rendezve (lásd: a képen), a címe pedig meglepő módon: 5836429. Csak remélni tudjuk, hogy a szám nem a műalkotás árára utal (akármilyen pénznemben is legyen az kifejezve), különösen, hogy nekünk 8 eurót kellett a megtekintéséért a bejáratnál leszurkolni. Ennyi pénzért egy átlagos keresetű magyarnak több mint 2 órát kell melóznia, ennyi időráfordítással viszont bárki ki is hajtogathatja magának a képen látható „műalkotást”. Jó, most igazságtalanok vagyunk, mert a múzeumi belépő árában a többi műtárgy megtekintése is benne van...
Az alkotó Borofsky egyébként nem tekinthető kispályásnak a maga nemében: mindenféle menő egyetemeken tanult és tanít, illetve egy csomó városban láthatók hatalmas méretű, lapos és kissé amorf emberalakjai. Aki járt már a Berlin keleti részében levő Treptow városrészben, az biztos látta a Spree fölött álló, lyukacsos alumíniumlemezekből készült 30 méteres alakokat.
Borofsky számokhoz való vonzódásáról azt írja a wikipédia, hogy a mester – aki egyébként jellemzően az aktuális művészeti áramlatokat igyekezett lekövetni – 1967-ben rátalált saját hangjára: megállapította, hogy a festmény- és műtárgykészítés halott, és innentől kezdve inkább számokat írogatott papírlapokra. Így aztán élete első kiállításán képes volt papíríveket közszemlére bocsátani, amikre évek kitartó munkájával a számsort írta fel 1-től 2.346.502-ig. 1974-ben pedig újabb forradalmi ötlete támadt: elkezdte számolni a negatív számokat is! Közben pedig ilyeneket nyilatkozgatott, hogy „As an artist, my goal is to present … illustrations of my thoughts regarding the meaning of time“. Akit a többi, hasonlóan magvas gondolat is érdekel, itt olvashat utána.
Bár végül is, ha az „5836429” című alkotás előtt kihajtogatta drótból az előző ötmillió-nyolcszázharminchatezer-négyszázhuszonnyolc számot is, az tényleg kemény munka lehetett. Hogy egyúttal elismerésre is méltó-e, annak eldöntését kivételesen nem a szénbányászokra, hanem a naphosszatt számlák és kimutatások fölött görnyedő gyakorló könyvelőkre bíznánk...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
finomanarancs 2010.01.31. 23:49:31
gabirike 2010.02.08. 08:26:17