Mai hír az indexről: Spencer Tunick amerikai fotós újra „villantott”, legutóbbi „installációján” több mint 5000 embert fényképezett le meztelenül a sydney-i operház előtt. Korábban már több mint 75 városban adott elő hasonló attrakciót. Mielőtt mélyére ásnánk ennek a tömeges átverés-sorozatnak, egy dolgot szögezzünk le: meztelenül fényképezni/festeni/megformálni embereket teljesen oké dolog. Már legalábbis, ha esztétikus és/vagy szexuálisan értékelhető testű meztelen emberekről van szó, vagy amennyiben a modellek legalább pénzt keresnek ezzel. Ezen túlmenően azonban inkább a klasszikus mondás irányadó, miszerint „a segglyuk olyan mint a vélemény, mindenkinek megvan a sajátja és senki nem kíváncsi a másikéra”. Na jó, a klasszikusban talán fordítva van, de ez most mindegy.

Hétköznapi, csúnya vagy csak érdektelen embereket fényképezni, tömegesen és ráadásul ingyér' viszont sima átverés. Spencer Tunick „installációiban” ugyanis talán épp ez a legbosszantóbb: ahogy gyanútlan és jóhiszemű önkéntesek ezreit képes bepalizni annak ígéretével, hogy valami nagy dologban vehetnek részt, ha a lakóhelyük egy frekventáltabb terén meztelenkedve közröhej tárgyává teszik magukat. Pedig a valóság az, hogy csak eszközeivé válnak a világ egyik legnagystílűbb cukrosbácsijának, aki ráadásul igen szépen meg is él e perverziójából. A mögöttes művészi elgondolás akkora egy blöff, hogy foglalkozni se érdemes vele, idézet az index-cikkből (de kis keresgéléssel máshol se találtam értelmesebbet): Tunick „saját bevallása szerint művei nem exhibicionista vagy erotikus indíttatásból készülnek, céljuk inkább az, hogy rávilágítsanak az élet sérülékenységére a durva városi környezetben.” Az élet sérülékenységére, világos!

Tunick kreativitását jól tükrözi egyébként, hogy immár több mint 20 éve változatlanul ugyanarról az egy ötletről húzza le a sokadig bőrt: a különböző városokban készült tömegfotóinak a koncepciója kb. olyan szinten szokott változatos lenni, hogy Amszterdamban például biciklin ülő meztelen nőket fényképezett... Azon pedig már végképp nincs mit csodálkozni, hogy cukrosbácsink egyszer csak úgy gondolta, egy nemes cél mögé való beállással kellene megtámogatni életművét, és így a Greenpeace-szel összeállva egy gleccseren fényképezett pucér embereket a globális felmelegedés ellen tiltakozva. Keményen dolgozó szénbányászainknál már csak azért sem vágódna be.